Különleges, számomra ismeretlen illóolajokat is volt lehetőségem tesztelni mostanában Kiss Norbert jóvoltából, amit ezúton is szeretnék megköszönni!
A cikkben szereplő illóolajok származási helye:
Illóolaj lepárló műhely - Szaknyér - Őrség
https://www.facebook.com/illoolajleparlo/
Az Illóolaj lepárló műhely Szaknyér faluban az Őrségi Nemzeti Park területén működik. A lepárlást - több száz éves - hagyományos technológiával, Portugáliában kézzel készített, réz lepárlókban végzik. A műhelyben alkalmazott víz és vízgőz desztilláció – tiszta, iható – forrásvízzel történik. Az illóolajak és hidrolátumok csak organikus körülmények között termesztett illetve gyűjtött növényeket használnak. Termékeik semmiféle hozzáadott anyagot – tartósítószer, alkohol, Hexan, stb. – NEM tartalmaznak.
Mikor az illóolajokat választottam társaimul azt is megfogadtam hogy ha értékre bukkanok azt mindig támogatni fogom, igyekszem felhívni a figyelmet rá, hogy megerősödhessen és másoknak is kincseket adhasson.
Szeretném bemutatni a szaknyéri illóolaj lepárló műhelyt, mert igazi kincseket nyúlt számunka, a természet tiszta hamisítatlan illataival való találkozást csak az érheti aki már kipróbálta. Ajánlom szívből és szeretettel, hisz oly kiváló minőség hogy a csalódás biztosan kizárt! Talán már nincs is a világnak szeglete ahonnan ne találkoztam volna legalább néhány illatalkotóval, bízvást mondhatom hogy ennek a minőségnek nincs párja. Hogy mi teszi? A felhasznált növények, vagy a hagyományos technológia? Esetleg maga a nemzeti park? Ennek érintetlen tisztasága? Vagy készítőjének elhivatottsága? A legjobb válasz talán az hogy mindezek együtt.
Van olyan hogy az illatokkal foglalkozó ember el is veszik bennük… Velem is ez történt mikor Kiss Norbert illóolajai megismertem, annyi új élmény s velük együtt új érzés rohant meg hogy alig tudtam rendbe tenni őket, talán most sem értem a végére, és azt is látom hogy egy blogbejegyzésben összegezni sem tudnám, így haladok szépen lépésenként, de talán egy kissé inkább visszafelé. Hogy érthető legyen ejtenem kell pár szót arról hogyan kezdődött.
Az illatokkal való első találkozásomkor éppen a Málna & Magnólia Extravagancia parfümöm újbóli megalkotásán gondolkoztam - mert az erőt képviselni, a döntést, az elhatározást, ehhez nyúlok ha végig akarok vinni valamit, ha az illattal meggyőzni szándékozom, akár csak magamat is - de most a vetiver magnólia kombó kevés, másra volt szükségem, nem a földhöz tapasztó erőre hanem a szárnyalóra. Ekkor mit ad a sors: megismerkedhettem egy sor illóolajjal amik közül több is felhasználható e célra, mert alkalmasak az illatok megemelésére. Persze akkor még nem ismertem fel ezt így, egyszerűen hatással voltak rám az illatok és tettem a dolgomat, belefogalmaztam őket a kompozícióba, nem akartam mást csak világosabb, lágyabb, levegősebb, könnyebb világot magam köré. Így utólag már furcsa hogy miért nem engedtem el magát az alapparfümöt, miért akartam feltétlenül ezt újra alkotni, annyira hogy akkor más alternatíva egyszerűen eszembe sem jutott, sőt ez is csak most e sorok írásakor villant be. A következő hónapok igazolták hogy valóban erre a formulámra volt szükségem, ismét a sors csavart egyet rajtam, jó nagyot, és ebből szél kerekedett, de most ebbe az irányba nem mennék tovább, majd születni fog hisz már régen vajúdik erről egy bejegyzés, de még nincsen kész napvilágot látni. Valahogy a könnyeket nehezebb világgá kürtölni mint a mosolyokat, és ez talán így van jól.
Ami miatt fontos volt a bevezető: jelen esetben három főszereplőnk van, a három illóolaj amit a kompozícióba alkalmaztam, de ehhez nyílván azt is tudnotok mégis milyen kompozícióról van szó.
Ahogy folyamatában tisztult a kompozíció, úgy világosodott ki minden előttem, napról napra élénkebb árnyalattal, az illatok adta lépcsőn lépdeltem felfelé szépen lassan… Megadva a módját minden rezdülésnek hisz mi mást tehet az ember ha elragadja az ár… a lentet megjárva már nem volt miért tiltakozzam.
A magnólia a kék sudárzsályával kilépett saját medréből mint a folyók tavasszal és elindult az új senki által meg nem határozható útján, hogy közben mindent amit képes magával ragadni azt elvigyen…
A sudárzsálya friss zöldes, enyhén ánizsos indítású felütéssel, könnyű fűszeres illatával fehér virágos köntösben pompázva megálljt parancsol a magnólia keleties már-más egzotikus vonzásának, nem hogy más földrészre nem lépünk, de inkább határozottan az anyaföldön maradunk, itt ahol a nap hétágra még jó sokára fog sütni, éppen csak megízleljük mi vár ránk, miközben pontosan tudjuk milyen messze van az még… de a hit hogy ahogyan az életre a halál a válasz, éppúgy a halálra az élet a remény, ez a hit már megjelent, és semmi sem tudja visszatartani. A sudárzsálya a remény megtestesítője, annyira komplex illathatással amit kevesen tudnak felmutatni, eljátszhatunk akár azzal a gondolattal is hogy őt tesszük meg egymagában a szívjegy lényegének, de vigyázzunk, rendkívül határozott, már-más karizmatikus illatról van szó, a kezdeti ismerekedéskor jobb ha egy általunk korábbról ismert és szeretett illat is jelen van. Levett a lábamról ez az illat, tudom sok mindent tartogat még számomra, nyilván lesz belőle monotematikus változat is. Oly sok illatcsaládot foglal magába, hogy képes mindig más arcát mutatni, ha azt erősítjük akkor a zöld illatot, ibolyalevéllel, petitgrain-el, ha aromatic - gyógynövényes hatásra vágyunk akkor vegyük körül sok fűszerrel, ha fougere-re - aromásra akkor levendula és talán osmanthus a társa, az erős virágokat pedig emészthetővé tudja nemesíteni, könnyíteni képes azt ami már sok belőlük, lefaragván éleiket hogy egy másik aspektust is megérezhessünk belőlük, egy emelkedetebb lényegüket.
A folyamathoz visszatérve; végül a borsmenta krémes lágy melege segített a földtől elrugaszkodni, magunk mögött hagytuk az őszi avar már-már földdé keseredett illatát, a gyökerek mély zöld eredetet jelentő íze közt télen megfagyott kis pondrók rothadás idézetét, hogy erőnek erejével szakítson ki a vetiver öleléséből, a muskotályzsálya önzetlen támogatását kértük, hisz ő akkor is ad ha magából ha végül alig hagy nyomot… Az odaadás illata, ami nem vár viszonzást, nem hal el ha nem kap és nem is kér… önmagát táplálja…
A muskotályzsályát Szent János fűnek is nevezik, Szent János apostolhoz két évszak forduló is kötődik a mi tájékunkon, ez mutatja fontosságát, eleink a gyógynövények közül azt társították mellé aminek hatását fontosnak gondolták. Illatszerkesztőként pedig különösen értékes alkotó hisz kevesen mutatnak illatrögzítő tulajdonságokat.
És ahogy írom e sorokat jövök rá mennyire nem könnyítettem meg a saját helyzetem, és ezt éppúgy átvittem az illatba is, a benzoin régi hű segítő társam kiebrudalva lett, mintha a megnyugtató édes karamellás gyanta most nem ajánlotta volna fel magát nekem, hát nem is volt éppen édes élethelyzetem. No lám így helyeződik egy-egy tónus új meglátásba megint. :) Süt a nap és már mosolyogni is tudok, lehet megbocsátom az életnek hogy szép… talán így kapja vissza benzoin a régi helyét? Leszek-e még hű hozzá, vagy e formulában illatának helyét végképp a borsmenta veszi át? Mert tudnotok kell ez a borsmenta nem az ám amit ismertek, ez valami más, valami csoda, krémes mint a vaj, lágy és kenhető, elbájol mint bűbáj, mely ellen tudat nem bevethető.
Friss és őszi illat, majd inkább mégse, cikázik a levegőben és még följebb lépek, nem tartozik télhez nyárhoz, hisz ezek fölött állhat, gyógynövényes ázsióját könnyen szórva fölkap, hűs szellőben arcra tapad, energiát érzek, lágy és könnyű mégis tudja hogy mennyit is érhet.
Hát így kezdődött hogy remény és odaadás lett a keményvonalas alapparfümből.
Folytatása következik.
A szövegben említett illóolajok:
Perovskia atriplicifolia Kék sudárzsálya – szívillat.
Mentha × piperita Borsmenta – fej,- és szívillat.
Salvia sclarea Muskotályzsálya – szívillat.
Mielőtt búcsúznék szeretnék egy kis játékot ajánlani, van egy olyan illóolaj a Norberttől kapottak között ami arra ihletett hogy monotematikus változatot álmodjak belőle.
Kanadai aranyvessző Solidago canadensis
Olfaktív jellemzők: a zöld illatcsaládba tartozik, de annyira intenzív virágos jelleggel hogy igen ingadozom besorolását illetően. Izgalmas zöld illatvilág amit az aromás gyógynövényes háttérben tündöklő friss már-már savanykásan fanyar virág tesz egyedülállóvá.
Van benne valami ami előre mutat, valami ami nem engedi el a gondolataimat. Várok tőle valamit, amit megcsillogtatott a távolban.
A parfüm alapötlete – kanadai aranyvessző, szicíliai citrom, petitgrain, zöldmandarin, borónia, perubalzsam, opoponax alkotnák az illat gerincét. Egy zöld frissítő kompozíció ami az aranyvessző tónusait emeli ki, tökéletesen megjelenítve a tavasz virágba borulásának kezdetét, a néha nyáriasan meleg nappalok utáni hideg éjszakákat. A bimbók és új hajtások már feltartóztathatatlanul törnek elő, virágillatot hordoz a szél, de még éppen a rügyek pattanása előtt, amikor az édes még el nem ér, de már tudod mindjárt itt lesz és legyőzi a kesernyés csészéket a szirmok közén hordozott leendő méz.
A méz csak ígéret, tudjuk lesz majd, de még nincs itt, a parfümben nem jelenik meg, de azt várom tőle hogy a „még nincs itt de lesz” érzését is mutassa meg nekünk.
A kompozíció egyszerű lesz amennyire csak az lehet, hogy bárki elkészíthesse aki csak szívesen belevágna velem.
Tudom sokaknak több illat is ismeretlen lehet a felsoroltakból, ezért arra gondoltam talán itt az ideje hogy nyílt napot szervezzek a parfümorgonámnak és persze azoknak akik kíváncsiak lennének rá. Sok munka, várás és kivárás, vágy és bizakodás előzte meg, voltak nagy találkozások és csalódások is, ma pedig van valamim amire büszke lehetek, közben persze alakultam én is ők is, hisz minden nagy döntés metamorfózis, és ilyenkor elönt a hála hogy az lehetek aki legbelül vagyok, tulajdonosa 170 illatnak, akik mind én vagyok.
Közös munkát szeretnék, először életemben túllépnék magamon, magányos munkámat megosztanám, hogy lássátok hogyan alakulnak ki a kompozíciók. Ezért gondoltam legyen ez egy játék, az alkotókat láttátok, de még akár változhatnak is, nem ragaszkodom semmihez csak kizárólag ahhoz hogy az illat lényege az aranyvessző legyen. Várok ötleteket, és tippeket, ha pedig kéritek a szaglászásra mint írtam adok lehetőséget.
Ma van nagycsütörtök, ami nálunk a hagyományban zöldcsütörtök, ilyenkor zöldet ettek az emberek, sóskát, spenótot, salátát, káposztát, a böjt miatt, hogy ezen belül miért nem tudom, de azt tudom hogy a sok-sok ezer nemzedék gondolati lenyomata itt maradt, és ha ilyenkor kitárjuk a szívünket segítséget kaphatunk, talán ezért nyíltak meg nekem az illatok, s váltak velük érzésfolyamaim gondolatfolyamokká. Ha egy élő az életet dicsőíti minden élő mellé sorakozik, és mi más lehet a zöld ha nem maga az élő?
A megszentelt napok gyásza majd öröme nem csak a hívőknek szól, körülöttünk minden, a természet legapróbbja és legnagyobbja is újrakezdi körforgását, szinte kacsint ránk hogy menjünk utána. Áldott napokat kívánok!
2017.04.13.
Fotók:
Perovskia atriplicifolia Kék sudárzsálya
http://www.gavallerkert.hu/hu/novenyeink/cserjek/620-perovskia-atriplicifolia-lacey-blue
http://www.szepzold.hu/kedvencunk_a_sudarzsalya
Mentha × piperita Borsmenta
http://www.life.hu/csalad/20120425-rovaruzo-novenyek-ezeket-tartsd-a-balkonon.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Borsmenta
Salvia sclarea Muskotályzsálya
http://www.botanikaland.hu/salvia-sclarea/muskotalyzsalya/
Kanadai aranyvessző Solidago canadensis
