Szaknyéri hidrolátumok a középpontban, testpermet receptekkel.
Szabó Lőrinc: Varázsló illatok
Van hetvenhét rabom. Hetvenhét kis üvegben
laknak két doboz fenekén:
ritka olajokat és szárnyas szeszt kevertem
össze, s a furcsa gyüjtemény
hetvenhét szellemet tart most szolgálatomra,
hogy szórakoztasson, ha kell
s télen tavaszba, vagy hogyha utazni vágyom,
más világokba vigyen el.
…
Nem értem én se… És az üvegekhez nyúlok
és puhán, mint a túlvilág,
előborzonganak törékeny börtönükből
az illanó esszenciák,
puhán és halkan és édesen, mint az élet
vagy mint a halál, hidegen,
s nemsoká, mintha én magam is párolognék,
úgy lebegek a semmiben,
ugy ringok, úszok: a testben már csak egyetlen
izgatott érzék működik
s a ritkuló anyag szinte a végtelenbe
tolja szét a határait.
Szálljatok, szellemek, hetvenhét üvegemből
szálljatok és meséljetek:
Lótusz, téged magam hoztalak Kairóból,
s ahogy beiszom lelkedet,
….
Szálljatok, rabjaim! Ugy játszom veletek, mint
bűbájos mesék hősei
a palackokba zárt óriás szellemekkel,
és úgy szeretek játszani,
ugy szeretek ma is, mint rég, gyerekkoromban,
mikor még alig volt mivel,
oldozzátok megint szabaddá a világot,
rabságom hadd felejtsem el:
hadd felejtsem, milyen józan undorban élek,
hisz úgy megritkult a varázs,
hogy már éveket ér öregedő szivemnek
egy percnyi elragadtatás.
Szívemnek legkedvesebb verse, megkövetem Szabó Lőrincet a hiányos közlésért – már ha a megkövetés a halál után még egyáltalán értelmezhető… mentségemre szóljon túl hosszú e gyönyörű vers egy bejegyzéshez, de buzdítok mindenkit olvasson verseket, mert a lélek hangjai így képesek zenére, illatra váltani, megszólítva bennünk azt ami még tiszta és gyermeki…
A korábbi bejegyzésben írtam a Szaknyéri illóolaj lepárló műhelyről, akkor az illóolajokról volt szó, ebben a bejegyzésben pedig a hidrolátumoké lesz a főszerep.
Aki esetleg nem olvasta, annak szeretném bemutatni a szaknyéri illóolaj lepárló műhelyt, mert igazi kincseket nyúlt számunka, a természet tiszta hamisítatlan illataival való találkozást csak az érheti aki már kipróbálta. Ajánlom szívből és szeretettel, hisz oly kiváló minőség hogy a csalódás biztosan kizárt! Talán már nincs is a világnak szeglete ahonnan ne találkoztam volna legalább néhány illatalkotóval, bízvást mondhatom hogy ennek a minőségnek nincs párja. Hogy mi teszi? A felhasznált növények, vagy a hagyományos technológia? Esetleg maga a nemzeti park? Ennek érintetlen tisztasága? Vagy készítőjének elhivatottsága? A legjobb válasz talán az hogy mindezek együtt.
Illóolaj lepárló műhely - Szaknyér - Őrség
https://www.facebook.com/illoolajleparlo/
Testpermet:
Kétféle változatot készítettünk egyet kizárólag hidrolátumokból, egyet pedig néhány csepp illóolajjal a nagyobb élvezetért. :)
Receptúra 1.:
„Addig szagolgattam őket, míg arra jutottam, hogy mind valahogyan kapcsolódik a mező illatkörhöz (ha lenne ilyen :)), úgyhogy kevertem egy olyat, amiben mind a négy párlat benne van, és szerintem aki szereti a nem tolakodó illatokat, nyári felfrissítő - akár arcpermetnek napközben – értékelheti.
Egy kis Nyári rét a városi lányoknak.
Persze a sudárzsálya és nekem a muskotályzsálya, de valószínűleg sokaknak az aranyvessző önmagában is tetszhet.
Mivel nem olyan intenzívek az illatok, ezért nem tettem hozzá vizet, csak 3,4% glicerint és a 0,6% Cosgardot. Az arányok a párlatos részen belül pedig: 35% aranyvessző, 30% sudárzsálya, 20% nyír és 15% muskotályzsálya.
A kislányom szerint finom mézes az illata. A férj szerint gyógynövényes cukorka.”
Olfaktív jellemzés:
Gabi ráérzett arra hogy leginkább a fougere - a páfrány ami nem páfrány inkább széna vagy szalma - tehát a mező illatkör része, még ha ilyen eddig talán nem is létezett, de a fougere-re mégis ez a legjobb kifejezés. Ha társítani szeretnétek további alkotókkal akkor a levendulát ajánlhatom, illetve ha hozzá lehetne jutni akkor még a kaliforniai pipacs lenne jó választás, és itt most csak konkrétan a testpermetre gondolok. Az illatjelleg megtartásával társítható még nerolival, és a merészebbek bevállalhatnak akár néhány csepp erős virágot is (rózsa, jázmin), de fontos hogy ekkor már más karaktert kapunk, továbbá aki vágyik egy kis keletiességre annak a magnóliát is tudom javasolni, ha pedig a lótuszra vágyunk az is beleillik, de ekkor szigorúan önmagában a fougere mellé, mert az erős virágok erős hajlandóságot is mutatnak arra hogy elnyomják a könnyedebbeket.
Ezzel tehát a hidrolátumok fő családba sorolását megtettük, de bizony kilógnak belőle, ezt adja a természet viszonyulása, sosem fekete-fehér valami, mindenben van egy pici a „másból” is. Jelen esetben a gyógynövényes-aromatic és a fűszeres felhangra gondolok, induláskor ezek a meghatározók még akkor is ha a keret fougere, és a lecsengés pedig inkább a gourmand világba kalauzol minket, na de nem a most divatos, csapjunk bele, csupa cukros monotematikus verzió hiszen az már tolakodó lenne, sokkal inkább egy kis finom visszafogott mézes tónus, ami megszelídíti az erősebb aromatic, zöld, és fűszeres jegyeket. Egy kis fehér virágot is találtam benne, amit inkább neveznék sárgának, de mivel arról általában a mimóza jut eszünkbe, így marad a fehér mert ez az ami eléggé lágy ahhoz hogy bemutathassa az illatot.
Azt gondolhatnánk milyen egyszerű is ez, de inkább a tapasztalást javaslom, mert akkor rögtön kiderül hogy sok mindennek nevezhetjük csak épp egyszerűnek nem. Nagyjából 3 órája fújtam a csuklóm belső felületére és a csendesen édes illat még mindig érezhető, ami hidrolátum esetében igen meggyőző minőségről tanúskodik – értem ez úgy hogy ha nem tudnám honnan származik akkor is a kifejezetten magas minőség kategóriájába sorolnám – mert azért a tárgyilagosság az illattesztelésnél mindenek feletti alap kell legyen!
… és igen, tudom ha az illatokról és rólam van szó a csoda említése nem elkerülhető, mert bizony jön is rögtön, hisz arra ezen illatok még hidrolátumban is képesek, jön az édes cukrosan puha lecsengés ami nem várható, mert nem helyénvaló a kezdeti gyógynövényes–aromatic és fűszeres tónusok után, valahogy nem ezt várjuk, mert szeretjük maga medrében folyó dolgokat, de az illat nem a mi törvényeink szerint működik, talán ez lobbantotta fel bennem a szerelmet az illatok iránt. Mert akármily bájos is, azért önnön törvényei szerint működik, melyet ember meg nem érthet igazán, de rajonghat érte. Jelen esetben nem is azért meglepő az édesen puha lecsengés mert létezik, hanem azért mert csak ő létezik, ez az ami határozott felvonja szemöldököm, és vont mosolyt az arcomra, hisz hát csak megviccelt megint. :)
…nem tudod hogyan került oda, csak nézel és csodálkozol… ez bűvöletének lényege és ez melyet adhat nekünk, bája oly varázs mely magyarázat nélkül elönt, hogy aztán hosszú órákon keresztül csak kutassam, óhajtott vágyam beteljesíteni, hisz az ember uralni akar, hogy ne érezze önönmagát oly elveszettnek, esetlegesnek, de megint csak jön a kiáltás: „Hát hogy nem fogadtad el olya sok éven át a tényt, hogy ők azok akik akarnak lenni, felhasználva kezedet, így együtt megtevén azt amivé váltok?” A hosszú évek után már csak egy maradt nekem: ha akarom újra megteszem, hisz nélkülem ők sincsenek, mint én sem nélkülük, ez így együtt a szerves egész, mely külön nem értelmezhető, vigasz ez még ha csekély akkor is, az illatszerkesztő vigasza ez egyetlen lehet.
Most pedig jöjjön az illóolajos változat, elsőként a szerkezeti jellemzők: a testpermetnek - Eau Fraiche - 3% alatt kell tartalmaznia a tömény juice-t, mert e felett már Eau de Cologne, azaz kölni lesz (2-5%). Másodikként: ez a szerkezet még nem kíván rögzítést, persze megtehető, de higgy nekem – talán nincs még egy aki oly nehezen engedi el a metodika szűk kereteit mint én, örök gumibogyóm a fixálás, de a testpermet nem igényli, hisz célunk vele nem az mint a parfümök esetében, hogy maradjon velünk napestig, hanem hogy testünk-lelkünk egy kis frissítést kapjon. Ha valaki mégis ragaszkodik hozzá akkor a muskotályzsálya kiváló választás, ez a szívillat rögzítő is egyben, ha pedig nem vágyunk több aromatic illatra akkor felhasználható az íriszpor is, ebből sose használjunk többet mint az összes illatanyag együttvéve – kihagyva belőle a hidrolátumok illatanyagát mert mindig csak a jucie-t számítjuk. Ha a ragaszkodás még erősebb akkor 0,2%-0,5% benzoin (styrax tonkinensis) ettől erősebben lesz édesebb, vagy perubalzsam (myroxylon balsamum) ekkor szintén édesebb de nem karamelles hanem enyhén fűszeres vonalon, vagy nagarmotha (cyperus scariosus) ezzel maradunk leginkább az eredeti mederben, illata balzsamos, zöldes-aldehides, kissé földes jellemzőkkel, igen magas illat, könnyeddé, szárnyalóvá tesz, ez már kevéssé édes, de ha még kevésbé vagyunk erre akkor utolsó lehetőségként a katrafay-t (cedrelopsis grevei) ajánlom, ez a fás és fűszeres illat szintén magas, szárnyaló illat de már inkább az aldehides jelleg nélkül.
Receptúra 2:
Mottó: „Szevasz tavasz ne légy ravasz.”
Elnézést kérek attól aki már hallotta, nekem idén volt az első találkozásom ezzel a szójátékkal, és mivel az idei tavasz igen ravasz, mi mást kérhetnék a mező illatkörtől mint hogy ne tegye, legalább tovább már ne… :)
Tulajdonképpen először a Tavasz nevet adtam neki, majd visszakoztam, úgyhogy most nem tudom, segítsetek, hogyan nevezzem el?
Kék sudárzsálya hidrolátum 53,4%, Kanadai aranyvessző hidrolátum 40%, Kék sudárzsálya illóolaj 2%, Kanadai aranyvessző illóolaj 1%, alkohol illóolajok feloldásához 3%, cosgard 0,6%.
Varázsos ez az illat, üde, friss és könnyű, lágy és nőies, enyhén édes, enyhén fűszeres, és még enyhébben gyógynövényes, sőt ez a tónus leginkább alig érezhető, csak apró nyomokban fellelhető. Az indítás sudárzsálya ahogyan vártam, de a következő szippantásban már az aranyvessző is benne van, később összesimulnak, már nem tudom elválasztani őket egymástól, néha előjön egy csepp zöld hatás, karöltve a fehér virággal, maga a meghatározhatatlan tavaszi harmónia, örömmel tölt el ahogy a bőrömmel eggyé válik. Nem a virágzás csupa rózsaszín illata, sőt ahogy szaglászom megint nem tudok szabadulni a sárga virágtól, de egyáltalán nem mimóza jellegű, ha becsukom a szemem elém úszik a sárga virágokkal pettyezett rét, helyenkénti kék és fehér bóbitákkal, csupa zöld minden körülöttem, szeretnék elnyúlni benne, beletemetni arcomat, belefeledkezni, átadni magam. Egy szó dörömböl bennem: a megelégedettség, a nyugodt békés harmónia, de nem statikus, sokkal inkább mozgalmas, dinamikus, friss és átható.
Lecsengése csak kissé édes, a frissesség végig velünk marad. Azt hiszem ez az a testpermet amit a legnagyobb nyári melegben is szeretni fogok, mert a reggel üdeségét még akkor is hozhatja majd amikor a már hétágra süt a nap.
Az illat kortalan, édesanyának éppúgy tetszik mint nekem.
Folytatása következik.
Kívánok mindenkinek ilyen felemelő találkozást az illatokkal mint amiben nekem részem volt!
A szövegben említett illóolajok és hidrolátumok:
Kék sudárzsálya Perovskia atriplicifolia – szívillat (talán fejillat is.)
Kanadai aranyvessző Solidago canadensis – fejillat és szívillat.
Muskotályzsálya Salvia sclarea – szívillat.
Közönséges nyír - Betula pendula – szívillat.
Forrás:
Szabó Lőrinc verse:
http://krk.szabolorinc.hu/07/27.htm
Sudárzsálya:
https://en.wikipedia.org/wiki/Perovskia_atriplicifolia
